DIANA PÖRKÖLTJE (VADDISZNÓPÖRKÖLT)

ELKÉSZÍTÉS:

Most arra invitálok mindenkit, hogy barátokkal közösen készítsünk el – bográcsban – egy ízletes vaddisznópörköltet, melynek a Diana fantázianevet adtam.

Először is csontokból készítünk egy adag alaplevet, ami nálam úgy néz ki, hogy a csontokat egy kevéske zsíron pirítom pár percig, aztán felöntöm vízzel, beleszórok egy kis megtisztított leveszöldséget, fűszerezem zöldborssal, borókabogyóval, magyarul készül egy jó kis csontleves. (Természetesen bármilyen zöldség vagy húsleves alaplével is készíthetjük)

Amíg ez a művelet zajlik, jöhetnek az előkészületek!

Apró kockára vágunk egy adag vöröshagymát, ami nagyjából egy kiló húsra számolva húsz dekányi mennyiséget jelent. Ezután feldarabolok egy 30 dekagramm kolozsvárit, vagy valami nagyon „mosolygós” szalonnát, ami a hentesünk pultjából tekintget ránk.

Itt jön el az ideje az első pohár bornak, én most –mivel óriási felelősség nyomja a vállamat – a fehér fröccsnél maradok, így legalább a pörköltbe is jut a vörösből.

Mérettől és az íz intenzitásától függően ehhez a húshoz 4-5 paradicsom és 5-6 paprika felkockázása következik. A szalonnát pirítsuk le az olajon, majd tegyük hozzá a felkockázott vöröshagymát, és pároljuk üvegesre.

Következzen a hús! Amikor a külseje a pörköléstől kifehéredett, akkor szoktam édesnemes pirospaprikával megszórni, kezdésnek egy kiló húshoz egy evőkanál paprikát használok, ezt később, ha igényli, még tudjuk pótolni.

Amikor a paprika a bográcsba kerül, nem árt, ha kifordítjuk a tűzről, így jó eséllyel nem fog megégni a paprika, és nem lesz keserű. Ha az alapunkat jól átforgattuk, mehet vissza a tűz fölé és kezdhetjük rámerni az alaplevünket. Első lendülettel nem túl sokat, hogy a paprika a meleg zsíros lében szépen ki tudjon oldódni. Apránként kanalazhatunk bele egyre többet – de ne túl sokat! – és rögvest mehet rá a paprika, meg a paradicsom is.

Ilyenkor szoktam löttyinteni bele kevéske vörösbort is, de semmiképp nem annyit, hogy az domináljon a pörkölt ízében, arról már nem is beszélve, hogy azt a vörösbort, amit önmagában nem fogyasztunk szívesen, semmiképp ne tegyük az ételünkbe, mert nincs ott semmi keresnivalója.

Az sem baj, ha az alapléből megmentett csontokat is belepakoljuk és következhet a fűszerezés, valamint a sózás. Attól függően, hogy az alaplevünkben mennyire intenzív a borókabogyó, még dobhatunk a rotyogó ételbe néhány frissen morzsolt vagy őrölt szemet, amit egy kis – szintén frissen darált – zöldborssal tovább fokozhatunk.

Ha egyszerűsíteni szeretnénk a fűszerezésen akkor a csombor és borókabogyó helyett használjuk a Gyógyfű Vadpörkölt I. fűszerkeverékét.

Amikor a hús puhulni kezd, jöhet 2 fej fokhagyma, apróra vágva vagy passzírozva.

Innentől már nincs más hátra, mint tálalni – és kitölteni mellé egy jó pohár vörösbort…

Forrás: Magyar Vadászlap