TÁRKONYOS ŐZRAGU LEVES

ELKÉSZÍTÉS:

A tárkonyos őzraguleves szerintünk az az étel, ami a „legjobban áll” ennek az egyébként igencsak markáns ízű, semmihez sem hasonlítható vadhúsnak. A tapasztalatunk szerint (és az ízlelőbimbóinké), hogy nagyon szépen kiemelik és kiegészítik egymás – valamint az őzhús – ízét a felhasznált fűszerek.

A felkockázott húst pirítsuk körbe egy kevés zsíron, majd ha a hús minden oldala kifehéredett, jöhet rá a finomra vágott hagyma és a sok-sok zöldség, 4-5 babérlevél, egy nagy kanál tárkony és egy fél deci almaecet. Ez utóbbival bánjunk óvatosan, először tegyünk inkább kevesebbet, ha nem ismerjük, mennyire erős, mert ezt még a végén is pótolhatjuk.

Amennyiben ragulevest készítünk, a legfontosabb szabály, hogy minden, ami a levesbe kerül, legyen az zöldség vagy hús, nagyjából egyforma méretű és alakú legyen, akár karika vagy kocka, félkör vagy bármi, amit egy késsel meg tudunk formázni, de se a hús, se a zöldségek ne legyenek nagyobbak, mint egy dobókocka. Miután átforgattuk a húst és a zöldségeket, szórjuk meg egy kevéske liszttel, pirítsuk néhány percig, majd öntsük fel 1,5-2 liter vízzel. És már nincs is túl sok dolgunk, csak annyi, hogy lassú tűz mellet megvárjuk, amíg a húsunk megpuhul.

Amikor érezzük, hogy „lágyulni” kezd a hús, jöhet a 4-5 gerezd fokhagyma, majd a só és bors. … és már készen is vagyunk! Tálalhatjuk tejföllel, vagy bele is keverhetjük a tejfölt, ám ebben az esetben tegyük a tejfölt egy tálba és merjünk rá néhány kanál forró levest, majd szép fokozatosan kevergessük, mert így nem – vagy legalábbis kevésbé – fog csómósodni a tejföl.

Forrás: Magyar Vadászlap