Arra gondoltam, elkészítem azt az ételt őzből, ami véleményem szerint a „legjobban áll” ennek az egyébként igencsak markáns ízű, semmihez sem hasonlítható vadhúsnak. Ez pedig nem más, mint a tárkonyos őzragu leves. Semmi ellenérzés nincs bennem, és nem szeretném elnyomni tárkonnyal vagy ecettel az õz húsának jellegzetes ízét, inkább egész egyszerűen az a tapasztalatom (és az ízlelőbimbóimé is), hogy nagyon szépen kiemelik és kiegészítik egymás – valamint az őzhús – ízét ezek a fűszerek.

Az ételünkre mondhatnám, hogy a hangzatos neve ellenére egyszerű elkészíteni, de ez nem lenne igaz. A szokásosnál kicsit macerásabb megcsinálni, de a végtelenségig variálható és nagyon finom. Az alaprecept egyébként – bármilyen furcsa – egy babos, káposztás, tonhalas rizottó volt, ami egy hirtelen baráti összejövetel során született – lévén túl kevés volt a tonhal négy embernek. Magyarul most ötletet adok ahhoz, hogy lehet két marék őzhúsból négy embernek tartalmas vacsorát készíteni.